Elnézést,hogy ilyen sokáig nem írtam.Nincs idöm,rengeteget kell tanulnom.Kedden 3 dolgozatot írtunk,tegnap is írtunk,holnap is fogunk.Kémiából,egyenletek,egész kellemes kis gondolkodtatós rész… Szóval most nem nagyon érek rá,földrajzra is kell gyüjtenem… mostanában nincs semmi különös velem.Csak tanulok.
Nymphadora
Tegnap voltam szalagavatón,a nővéremén. Egész szép volt,tetszett.Tényleg nem volt rossz. Korábban viszont voltam a Fazekasos szalagavatón.Az azért mégis más volt.Olyan “elit”. Ez most kicsit bántó lehet.De tényleg,más diákok,más beállítottságúak.Szívesebben maradnék a Fazekasba,mint hogy az Illyésbe menjek.De az Illyés is tetszik végülis.Nem rossz gimnázium.Sőt!
Más téma: …Valamelyik nap azon gondolkoztam,hogy mostanában milyen fontos lett nekem a vallás.Ami nem rossz dolog,csak furcsa.Régebben semmit nem jelentett nekem,ha azt mondta valaki,hogy imádkozom érted.Na és?Kit érdekel?Kössz. Most meg ez talán a legnagyobb öröm.Megnyugvás.Valaki kéri Istent,hogy vigyázzon rám,biztonságban leszek.Csodálatos érzés. Holnap vasárnap,megyek istentiszteletre.Ez is olyan jó érzés,hogy mostmár van egy biztos pont az életemben.Minden vasárnap.
Megint más téma: Azt hiszem kezdem elveszíteni azokat az embereket,akiket a barátaimnak neveztem.Rossz érzés. Valahogy már nem olyan a kapcsolatom velük,mint régen.És olyan elveszettnek érzem magam az osztályban.Már alig beszélek valakivel. Pedig számomra mindig a barátság volt a legfontosabb… mármint mindig arra vágytam,hogy lesz majd egy barátom,akiben megbízom,mindent elmondhatok neki és csak mi leszünk egymásnak.Jó érzés lehet.
Nymphadora
Ez a nap… nem tudom… kettős érzések kavarognak bennem.Egyrészt csodálatosan szép lett volna,ha nem lettek volna bizonyos emberek,bizonyos történések.Másrészt hihetetlenül pocsék volt.Szóval rossz volt így összességében.Ahogy az elmúlt 365 nap is… kivéve azokat a röpke perceket,mikor boldog lehettem.Az órákat már nem merem megkockáztatni.Egy órányi boldogság felérne bármivel.Egy órányi felhőtlen boldogság. De azért jó volt ma iskolába menni.Szeretem az iskolát,csak az osztályommal vannak problémák.De a tanárok többsége rendes. Ma megint ledöbbentem azon,hogy bizonyos okok miatt mennyire tud egyik ember a másikhoz ragaszkodni még akkor is,ha ez nem (teljesen) kölcsönös. Röviden annyi,hogy én szeretnék jelenlegi iskolámban továbbtanulni,természettudományi tagozaton(B osztály).És az osztályból kevés ember akar erre a tagozatra menni.Van egy lány,aki szintén B-be szeretne menni.Mióta megtudta,hogy én is a B-t szándékozom megjelölni “rámszállt”.Igen.Eddig alig beszéltünk.Ma meg szinte az egész napomat vele töltöttem.Egyik nap még az önbecsülésemet tiporja sárba másik nap már mellettem nevet és belémkarol a folyosón.Normális ez,kérem?!NEM. És engem is zavar.Ez a lány csak azért kezdett el barátkozni velem,mert szinte senki normális nem megy B-be az osztályból és legalább lesz egy barátnője addig,amíg nem talál mást.Ez a lány kihasznál engem.Ez a lány nem azért szeret,aki vagyok.Ez a lány kényszerből szeret engem.Vagy nem is szeret,csak úgy tesz.Azt nem mondom,hogy számító kis dög.Lehet,hogy az,de tud rendes is lenni.És ez a javára szól.Nem szívesen szidom az embereket,mert mindenkiben van egy kis jó.És igyekszem ezt a kis jót észrevenni.De ez a kis történet szerintem elgondolkotató… és tanulságos.
Nymphadora
Utálom ezeket a dolgokat.Utálom,utálom,gyűlölöm,mikor írnak valamit a “hülye öngyilkos fiatalokról”,akiket oly sokan szerettek,tökéletes volt az életük és mégis inkább a halált választották.Utálom,mikor azt állítják,hogy “az a másik ember” sokkal többet szenvedett mégis él,mégis boldog.Utálom mikor azt mondják erősnek kell lenni.Lehet,hogy van ezekben igazság.De nem értik meg.Nem tudják megérteni azokat az embereket,akik az öngyilkosság szélére jutottak.Hülyeség mások életéhez hasonlítani az ő életüket.Minden ember más.Minden ember másképp éli a saját világát,mindenki másképp érez,mindenki másképp dolgozza fel a traumákat.Ha én öngyilkos lehetnék öngyilkos lennék.De érzem,hogy még nem jött el az idő… majd egyszer eljön.Talán.Mikor először gondoltam öngyilkosságra 10 éves lehettem.Borzasztó belegondolni… 10 évesen… még engem is elrettent.Azóta már el telt egy-két év.De nem telt egy úgy egy nap,hogy ne gondoltam volna arra,de jó is lenne meghalni.Szeretnek engem.Tudom,hogy szeretnek.Ha nem is mindenki,de sokan.És mégis meghalnék.Hogy miért?Mert hiába szeretnek,nem érzem,hogy szeretnének.Magányos vagyok.Őrülten magányos.Mióta a nagymamám,az édes drága nagymamám meghalt és utána a nagypapám,azóta szenvedek.Nem tudom feldolgozni.Utálom azt az érzést,hogy engem nem szeretnek,hogy nekem nincsenek barátaim,hogy engem utál az osztályom,hogy senki nem ért meg… én azt hiszem megértem az öngyilkos fiatalokat.Borzasztóan makacs tud lenni ez a világ és ha valaki kitaszítottnak érzi magát,bármennyire is nem az,azzá válhat.Bármennyire is boldognak tűnik valaki lehet depressziós és lehet,hogy az öngyilkosságon jár az esze.Az én környezetemben is sokan azt hiszik,hogy boldog vagyok,csak olyan vagyok amilyen.Zárkózott és félénk.De bennem több van.
Nymphadora
Kedd van.Csütörtökön már iskola.Igazából csak pár dolgot terveztem a szünetre,de ahogy látom ezek se fognak megvalósulni. Ma szeretnék elmenni sétálni.Csak úgy,egyedül.De azt se bánom,ha jön velem valaki. Csak szeretnék egy kicsit bolyongani a lakótelepen,céltalanul.Olyan jó érzés.Úgy hiányzik ennek az egésznek a hangulata.Úgy szeretnék végre semmiségekről beszélni… úgy szeretnék végre barátokat találni… úgy szeretnék végre boldog lenni… olyan nagy kérés ez? Tudom,hogy sok múlik rajtam.Tudom,hogy nekem is kéne tennem valamit ennek érdekében.De valamit mindig elrontok.Nem tudok beilleszkedni sehova. “Kitaszított lélek” vagyok. Annyira,annyira érzem,hogy nekem nem itt van a helyem.Nekem valahol máshol kéne lennem.Jobb családban… egy hívő családban.Boldogan.
Hiába minden,először itt kell megtanulnom élni.Aztán talán elmegyek valahova.Messze innen.Ahol boldogság vár rám.És Isten is velem lesz.Tudom,hogy most is velem van,de most még valahogy olyan nehéz minden.És ha túl vagyok ezen a nehéz szakaszon akkor majd… boldogság… bárcsak így lenne! Olyan közhelyes dolgokat írok most.De jól esik.Szeretek hosszan írni ilyenekről.Ez az írói véna. Naplót is írok. Oh… tudom mit felejtettem el…bemutatkozni.
Emma:
Germán eredetű név.
A név jelentése:
Alakváltozataival, az Irma és a német Erma névvel együtt Ermin, Irmin germán isten nevéből, más feltevés szerint a germán hermion néptörzs nevéből való. Az Erm-, Irm- névelem számos német név előtagjaként is előfordul, és az Emma ezek rövidülése is. (hozzátenném,hogy a név jelentése:közismert vagyis allbekannt…)
Róza:
A latin Rosa névből származik.
A név jelentése:
rózsa. A magyarban a Rozália önállósult becézője.
Csak megjegyezném,hogy mindkét név igen ritka.Egyik germán,másik latin. Róza:szeptember 4. Emma:november 24,április 19. Mindig máskor köszöntenek. Nos,ennyit akartam bemutatkozásnak. Jaj,és a Nymphadora! Harry Potterből vettem,Nymphadora Tonks.Nagyon-nagyon szeretem.Én már olvastam a 7.részt,nem mondom el mi lesz vele,érdemes elolvasni. Megjelenik február 9-én. Jó lesz,imádom a Harry Potter könyveket!! Nymphadora Tonks… kicsit hasonlít rám. Most viszont megyek,összeszedem magam és tanulok egy kicsit…
Nymphadora
Ez már a 2. blog,amit idén elkezdek.Tulajdonképpen nem is tudom miért kezdek mindig újat,miután abbahagyom a régit.Csak az írás öröme?Vagy valami más is van benne?Biztos van.
Az utóbbi hetekben sokat gondolkoztam az életröl,magamról,hogy mit várok az élettöl,hogy mit várok magamtól.Az utóbbi hetekben megint depressziós lettem.Borzasztó érzés.Mintha kiszakadtam volna a világból.Semmi nem köt ide.Olyan magányosnak és reményvesztettnek érzem magam,mint még soha.Kezdett újra szép és boldog lenni az életem,de ez a boldogság már a múlté.Már megint szürke,hideg és fagyott minden.Nem érzem,hogy bárki is szeretne.Én pedig szeretek.Sok embert.Viszonzatlanul.És ha bárki szeretettel fordul felém én megrettenek és kétségbeesek.Tudnak még engem szeretni?Lehetetlen.Már megint átvernek,már megint csalódás lesz a vége. “Néha könnyebb lenne elmenekülni…” Ebben mennyi igazság van! “Hát itt ez a hely,amit sokszor boldogan elhagynék!És itt ez az élet,amit sokszor nem nagyon értünk még!” Ma egész nap ezt a dalt énekeltem. (Fényév távolság) Alig csináltam ma valamit.Össze kéne szednem magam.Egy kicsit.Egy nagyon kicsit.Gyerünk… nem szabad feladni.Van még remény.Van még élet… a halálon túl.
Nymphadora
Utolsó megjegyzések