egy történet

Ez a nap… nem tudom… kettős érzések kavarognak bennem.Egyrészt csodálatosan szép lett volna,ha nem lettek volna bizonyos emberek,bizonyos történések.Másrészt hihetetlenül pocsék volt.Szóval rossz volt így összességében.Ahogy az elmúlt 365 nap is… kivéve azokat a röpke perceket,mikor boldog lehettem.Az órákat már nem merem megkockáztatni.Egy órányi boldogság felérne bármivel.Egy órányi felhőtlen boldogság. De azért jó volt ma iskolába menni.Szeretem az iskolát,csak az osztályommal vannak problémák.De a tanárok többsége rendes. Ma megint ledöbbentem azon,hogy bizonyos okok miatt mennyire tud egyik ember a másikhoz ragaszkodni még akkor is,ha ez nem (teljesen) kölcsönös. Röviden annyi,hogy én szeretnék jelenlegi iskolámban továbbtanulni,természettudományi tagozaton(B osztály).És az osztályból kevés ember akar erre a tagozatra menni.Van egy lány,aki szintén B-be szeretne menni.Mióta megtudta,hogy én is a B-t szándékozom megjelölni “rámszállt”.Igen.Eddig alig beszéltünk.Ma meg szinte az egész napomat vele töltöttem.Egyik nap még az önbecsülésemet tiporja sárba másik nap már mellettem nevet és belémkarol a folyosón.Normális ez,kérem?!NEM. És engem is zavar.Ez a lány csak azért kezdett el barátkozni velem,mert szinte senki normális nem megy B-be az osztályból és legalább lesz egy barátnője addig,amíg nem talál mást.Ez a lány kihasznál engem.Ez a lány nem azért szeret,aki vagyok.Ez a lány kényszerből szeret engem.Vagy nem is szeret,csak úgy tesz.Azt nem mondom,hogy számító kis dög.Lehet,hogy az,de tud rendes is lenni.És ez a javára szól.Nem szívesen szidom az embereket,mert mindenkiben van egy kis jó.És igyekszem ezt a kis jót észrevenni.De ez a kis történet szerintem elgondolkotató… és tanulságos.

Nymphadora